2. Fejezet - Reggel

*Lydia szemszöge*

Reggel mindent beborító füstszagra ébredtem. Köhögni kezdtem, majd fuldokolni. Odarohantam a szekrényhez és az első dolgot ami a kezem ügyébe akadt (az ünneplőblúzomat) a számhoz szorítottam.  Kirohantam a szobámból, le a lépcsőn, majd be a konyhába. A sütőből fekete füstgomoly és sárga lángnyelvek csapkodtak ki. Felsikkantottam és rohantam a poroltóért. Felkaptam és elvonszoltam a konyháig (kurva nehéz volt). Amint odaértem, kinyitottam a szelepet és már spriccelt is ki a fehér hab mindenhova. Amint elállt a tűz (és a poroltó) kimerülten roskadtam le a földre.

- Te jószagú Isten! Lydia mégis mit csináltál?! Miért borítja hó a konyhát?! És miért füstöl a sütő?!- rohant be anya egy szál kombinében a konyhába.

- Az nem hó hanem poroltó! És ÉN nem csináltam semmit! Kivéve azt, hogy elállítottam a tüzet és megmentettelek titeket! Amúgy szívesen.-kiáltottam és minden egyes ablakot kinyitottam a házban. Miután már úgy éreztem, hogy viszonylag kiszellőzött a lakás. Visszarohantam a szobámba. Ránéztem az órára és... úristen! Már negyed 8 volt. Elkezdtem kapkodva elintézni mindent. Felöltöztem, beágyaztam, elvégeztem a fürdőszobai teendőket, felkaptam a táskám és már rohantam is ki a házból.

- Sziasztok elmentem!- kiáltottam futás közbe anyuéknak akik a lehető legnagyobb lelki nyugalomban iszogatták a kávéjukat, mintha mi sem történt volna.

- Ja és hívjatok szerelőt kiáltottam még egyszer oda és még gyorsabban kezdtem el futni. Sokat bajlódtam a kulcsommal (majdnem bele is törtem a zárba) mire végre ki tudtam jutni. Akkor aztán futásnak eredtem. Épp csak pár métert szaladtam, amikor hirtelen nekimentem valakinek. Összekoccant a fejünk és mindketten hátraestünk, de én annyira megijedtem, hogy meg tudtam tartani az egyensúlyom. Ám az a másik illető viszont hátrabukott és ráesett a betonra, majd úgy elkezdett káromkodni, hogy még én is meghökkentem.

- Jézusom bocsánat! Nem akartam, véletlen volt! Nagyon megütötted magad?!- hadartam és megpróbáltam felsegíteni.

- Hát az attól függ, hogy drága-e a kórház.- mondta, majd élesen felszisszent miközben emeltem. Mikor felállt hátracsapta hollószínű haját és..úristen..ez az az új lány a suliból. Úgy tűnt ő is felismert engem, mert elmosolyodott és megszólalt.

- Héé, te voltál az a lány aki tegnap egész nap követett!- ...totál idióta vagyok....nem leszek nyomozó.

- ööö...Nem tudom miről beszélsz.- mondtam miközben az arcom a vörös különböző árnyalataiban tündökölt. Hirtelen a lány (kissé ijesztően) felröhögött.

- Nagyon szarul hazudsz!- mondta még mindig röhögés közben.- Na gyere te kis Sherlock és mond el, hogy mégis mi a tökért követtél egész nap?- mondta miközben a vállamra támaszkodott.

- Én csak..szóval nekem csak..kissé fura volt, hogy úgy cigizel, hogy nem vesznek észre a tanárok.- mondtam. Hirtelen Mo arckifejezése átalakult egy tömeggyilkosévá és mélyen a szemembe nézve kérdezte.

- De ugye nem köptél be a tanároknak?

- Nem dehogy is! Nem vagyok idióta!

- És az a kis ribanc se köpött be ugye?

- Melyik? Sam?

- Telefonkönyvnek nézel?! Az a barna hajú.- mondta kissé idegesen.

- Dehogy, ő nem is látta.

- Ajánlom is neki. Különben ráültetem a zázslórúdra.- itt már Mo megnyugodott. Én elnevettem magam a válaszán és mentünk tovább. Még jópár méterre voltunka z iskolától, amikor Mo megállt. Körbenézett, majd felnyitotta a táskáját, hogy láthassam a tartalmát.

- Ma nem cigit hoztam nyugtatónak- mondta vigyorogva, miközben az arcomat nézte, hogyan változik meg a Jack Daniels láttán.

- Na ennyi volt ne kukkold a piámat, úgysem kapsz! Bár..-mondta és végigmért- Rád férne.

Megráztam a fejem, mire ő csak vállat vont és battyogtunk is tovább. Pár perc múlva már bent is voltunk a suliban. Alice még mindig hiányzik. Köszöntem Taylor-nak és Laura-nak. Taylor visszaintegetett, míg Laura, csak végigmért és folytatta is tovább a beszélgetést. Kapja be! Még az óra kezdete előtt hívott anya, hogy a szerelő szerint felrobbant a sütő, én erről mit tudok. Mondtam neki, hogy a szerelő nem normális és letettem. Épp jókor ugyanis bejött Mr. Pool és el is kezdődött az első óra. Vagyis el kezdődött volna, ha az igazgatóhelyettes be nem rontott volna a terembe.

- Mo, gyere gyorsan történt valami anyukáddal!- mondta és intett neki, hogy jöjjön. Mo felpattant és mint egy őrült elkezdett kifelé rohanni az ajtón, miközben valamit motyogott. Csak egy mondatot tudtam kivenni a beszédéből: ,,Tudtam, hogy nem kellettek volna neki azok a tabletták.."

*Mo szemszöge*

Mindenki csak engem bámult de nem érdekelt. Csak anya érdekelt. Pontosan tudtam, hogy össze fog zuhanni, amikor apa elhagyja. Engem nem viselt meg. Vagyis, tudtam, hogy ez lesz, de mégis dühös voltam rá. De mindegy is. Egy hete találtam anyánál a tablettákat. Kidobtam őket, majd veszekedtünk egyet. Úgy tűnik megint szerzett be és természetesen be is vette! Ahogy futottam a folyosón csak dühöt éreztem. Na jó ez nem igaz. Aggódtam is. Anya miatt. Hirtelen egy nő kapta el a karom és szó nélkül egy kis szobába vezetett. Na jó, lehet, hogy beszélt, de ebben a pillanatban kurvára leszartam! A szobában egy rendőr várt.

- Hol van anya és mi történt vele?- mondtam amint beléptünk az ajtón.

- Most nem vihetlek anyádhoz. Előbb beszél..

- MI AZ HOGY NEM VIHET?! MAJD KÉSŐBB TRACSPARTIZOK ÖNNEL EGY ADAG VODKA MELLETT , DE MOST VIGYEN AZ ANYÁMHOZ!!!!- kiáltottam rá a rendőrre. Ő mélyen a szemembe nézett ezzel akarta mutatni, hogy ő feljebb áll mint én, de én olyan dühös voltam, hogy még a rendőr is megijedt az én villámokat szóró szememtől. 

- Látom bátor vagy. Hadd fejezzem magam ki világosabban. Anyádnál több zacskó tiltott szert találtunk. Így akár börtönbe is kerülhet. Előbb kihallgatlak aztán mehetsz anyádhoz. Hacsak addig le nem csukják.- mondta. Most tényleg megijedtem. Ha anyát lecsukják nem tudom mit fogok csinálni. A rendőr szájáról pedig nem akart eltűnni a gonosz vigyor.

#Lila