*Lydia szemszöge
Reggel az ébresztőórám fülsiketítő csörgésére ébredtem.
Megpróbáltam leállítani, de akárhogy csapkodtam a tetejét nem maradt csöndben.
Mit volt mit tenni. Egy határozott kézmozdulattal lecsaptam az
éjjeliszekrényemről. De bármekkora csönd lett hirtelen és bármennyire is
vonzott az ágy, nem feküdhettem vissza, mert hétköznap volt. Hétfő. Negyed hét.
Felnyögtem. Marhára nem volt kedvem suliba menni. Dögfáradt voltam. Nem is
csoda hisz Kim (a nővérem) és Jamie (a legjobb barátnője) tegnap este
megünnepelték az érettségijüket. És az mit jelent? Azt hogy fullrészegen egy
szál fehérneműbe kimennek az utcára, miközben a ,,Szállj el kismadár, és mond
el, hogy merre jársz..."-ot éneklik. Na jó üvöltik. Megpróbáltam őket
beráncigálni, de nem sikerült. De az est fénypontja az volt, hogy Beckin úr (a
szomszédunk) kinézett az ablakon és kiordított, hogy mi ez a lárma. Erre Kim és
Jamie elkezdtek felé integetni és invitálták, hogy jöjjön le hozzájuk inni.
Beckin úr halkan mormogott valamit és vissza ment a szobájába. Na akkor lett
elegem és pár taszítólökéssel beszállítottam a házunkba ezt a két részeg libát.
Amikor az ajtót csuktam be észrevettem Beckin urat, amint az utcán bolyong,
majd káromkodik egyet és visszamegy a házába. Ó szóval ő azt hitte, hogy a
lányok komolyan gondolják. Őrület micsoda perverz vénemberek vannak manapság!
Úgyhogy joggal voltam álmos. Valahogy elbotorkáltam a fürdőig. Hirtelen
szembetaláltam magam Jamie-vel.
-Szia Ly, figyu, Kim
nem emlékszik semmire abból amit tegnap csináltunk, úgyhogy lécci ne is említsd
neki. Köszipuszi.- mondta és továbbment. Őrület ez a csaj! Ugyanannyit ittak
tegnap, de miközben Jamie tök jól van, ahhoz képest a nővéremnek részleges
emlékezetkiesése van. Az egyszer biztos, hogy Jamie jól bírja a piát. Miután
bejutottam a fürdőbe és elvégeztem az ott elvégzendő dolgokat, visszamentem a
szobámba, felöltöztem, majd lementem a konyhába enni. Anya és apa még mindig
azon a hülye 3. nászútjukon voltak Velencében. Ma jönnek haza. Kim és Jamie az
asztalnál ült. Kim szinte teljesen kizárta a világot és a kakaóját kavargatta,
Jamie pedig vidáman odaköszönt nekem. És újra.. Őrület ez a csaj! Még a
reggelihez is túl fáradt voltam, úgyhogy felkaptam a táskám és elindultam az
iskolába. Ekkor még minden teljesen hétköznapi volt. Hétköznapian becsuktam magam után a kaput,
hétköznapian beleléptem egy pocsolyába, hétköznapian összerezzentem, mert
megugatott Mrs. Foster őrült kutyája és hétköznapian elsétáltam a suliba,
miközben azon gondolkodtam miért ilyen rohadt hétköznapi minden. Na mindegy.
Miután beértem a suliba (kemény 15 perc séta a házunktól) ledobtam magam a
székemre és elkezdtem masszírozni a halántékom. Feltűnt, hogy Alice (a legjobb
barátnőm) nem ugrik a nyakamba, úgyhogy megérdeklődtem Lisa-nál (egyik
osztálytársam jóba van Aliceval) hogy mi van vele. Beteg. Ajvé! Úgy tűnik rossz
napom van. Hirtelen észrevettem valamit. Vagyis inkább valakit. Egy ismeretlen
csaj sétált be az osztályba...
* Mo szemszöge
Fú de rohadtul nincs kedvem ehhez az egészhez! Bár annak
örülök, hogy az anyám kiszedett abból a sznobokkal teli iskolából, de annak
nem, hogy beíratott egy másikba. Mondtam neki, hogy nem kell, el leszek itthon,
de ő mégis beíratott. Bezzeg amikor Annie volt kicsi ő oda járhatott ahova
akart. Na mindegy. Reggel miután anya kirángatott az ágyból (fogalma sincs,
hogy kell felkelteni egy gyereket) felöltöztem (féltem, hogy még a ruhát is rám
adja) meg minden lószart csináltam, majd elindultam abba a suliba.
Eszembe jutott, hogy lógok, de anyám az első nap mindig
betelefonál az igazgatóhoz, hogy: ,,Ugye ott van a lányom maguknál?"
Mondtam már, hogy anyám egy idegbeteg állat? Mert az! Miután végre beértem abba
a fostalicskába felmerült bennem egy kérdés: Mégis, hogy a rákomba találom meg
az osztálytermet?!! Szerencsére jött a fogadóbizottság (egy vén szatyor aki
azszem az igazgató) és elvitt a 11/A-ba. Becsöngettek.
*Lydia szemszöge
Marhára nem látszott rajta, hogy izgulna vagy ilyesmi,
inkább csak ilyen flegmán állt az ajtóban. Még akkor is, amikor belépett Ms.
Tara.
-Jó reggelt gyerekek! Remélem jól telt a hétvégétek. Hadd
mutassam be új osztálytársatokat.- mondta, majd magához hívta a lányt.
- Hogy hívnak?- kérdezte. A csaj elmosolyodott, majd
válaszolt.
- Mo
- Jó, de mi a teljes nevet?- puhatolózott Ms. Tara
- Mo- válaszolt újra a csaj.
- Vezetéknév?
- Anonym- mondta. Erre szinte mindenki elmosolyodott.
- Jól van, akkor Mo, mit szeretsz csinálni?- kérdezte Ms.
Tara miközben beírta a naplóba új osztálytársunk nevét.
- Hát beszédet mondani azt tuti nem. Sőt állni se nagyon,
úgyhogy, ha megengedi..- mondta Mo és ledobta magát egy szabad padra- Leülnék.
- Hát persze. Szóval gyerekek kezdjük az órát..- mondta Ms.
Tara. Mindig is szerettem ,hisz olyan engedékeny volt, hogy az nem igaz. Másik
tanár tuti addig dögönyözte volna Mo- t míg ki nem köpi a vezetéknevét. A nap
többi részében megfigyeltem Mo-t. Nagyon egyik óra se érdekelte. Viszont a
matek után amit Ms. Possible ( hírhedt tanár, simán pályázhatna A VILÁG
LEGIDEGESÍTŐBB EMBERE címére)tartott, enyhén kifeküdt. Láttam, hogy utána elszív
egy cigit. Meg föci után. És irodalom után. Meglepődtem, hogy a tanárok nem
szúrták ki. Ebédnél egyedül ült, de nem zavarta. Amint végzett elment. Egész
nap nem szólt senkihez. Ez kicsit meglepett. Amikor Sam (hírhedt ribi) volt új,
neki a nap végére volt már legalább 2 pasija. Hát mindenki más. Szóval eddig
ennyit tudok róla: a neve Mo, cigizik, flegma és nem ribanc. Ennyi. Szerencsére
nem vette észre, hogy figyelem. Volt benne valami nagyon különleges. Remélem
majd egyszer rájövök mi az.
*Mo szemszöge
Nem tudom ki volt az a csaj aki egész nap figyelt, de majd
holnap megkérdezem tőle, hogy , ha csak nem magánnyomozó akkor miért csinálta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése